A The Walking Dead esetében megfelelő alapot teremtett a dolgoknak az azonos címen futó népszerű képregény, ami nagy nézőtábor fantáziáját mozgatta meg, hogy a siker biztosítva legyen az AMC amerikai tévécsatorna Frank Darabont (The Shawshank Redemption, Green Mile) kérte fel rendezőnek, kiválló színészeket szerződtetett, mélyen a zsebébe nyúlt, és minden részletre odafigyelt, a statisztáknak szóló "zombiiskolától" kezdve a világbajnok sminkesgárdáig. Az eredmény nem is maradt el, a 2010-ben debütáló sorozat azóta az AMC egyik legjobb húzóerője lett, és történelmi nézettségi rekordokat döntöget még a harmadik évadban is.
A sorozatnak egyetlen ellensége van, a nézők megszokása. Zombik lévén az emberek vért, félelmet és rettegést várnak el, azonban nem szabad elfelejteni hogy ez itt inkább egy lélektani dráma, amely a túlélésről és reális hősökről szól, akik nem a világot akarják megmenteni, hanem belátják hogy a túlélés kulcsa az, ha nem konfrontálódnak a járkálókkal. A negatív kritikákat legtöbb esetben az adja, hogy egy apokaliptikus világhoz képest némelyik részben szinte alig látni zombit és akciót, csak őrségváltás, belső viszályok és nyalakodás megy végig, másrészt a sorozat erejét hosszú távon pont az adja, hogy nem belezés folyik minden héten ami unalmassá válna, hanem rejtőzködés és a túlélés biztosítása. A világvége olyan mélységeibe enged betekintést amit eddig néző nem nagyon láthatott képernyőn, megtudhatjuk mi történik hónapokkal az után hogy az eddig látott filmekben utolsó túlélők is meghalnak, és milyen a világ amikor már kézzel foghatóan nincs remény a javulásra. Ennek a folyamatnak pedig elengedhetetlen eleme az egészen zseniális karakterfejlődés.
Egy olyan világban, ahol a sorozat játszódik nincs helye többé gyenge embereknek, de a legerősebbek is összeroppannak, eltorzulnak a folyamatos rettegés és bizonytalan holnap miatt, ennek következtében a karaktereknek muszáj változni. A megformálásban nem volt a rendezőknek és színészeknek nehéz dolga, hiszen a képregényben szereplő Rick Grimes például minden idők 26. legjobb képregényhőse az IGN pontozása szerint, a listán pedig nem ő az egyetlen. Mindenki a maga módján alkalmazkodik, van akiből idővel egyszerűen kivesznek az érzelmek, másoknak agyára megy a veszteség és a félelem és képzelődni kezdenek, megint mások egyszerűen jobb emberré válnak a szörnyűségek hatására, de érdekes vonala a sorozatnak az is, hogy miként hat a világ egy 10 éves kisfiúra hosszútávon. Minden egyes karakteren megfigyelhető a folyamat, és kivétel nélkül minden színész remekül adja vissza a rá bízott szerepet, ezért is van hogy az edzettebb tévénézőknek is tátva marad a szája egy komolyabb veszteséggel záródó rész után.
Egy dolog közös, előbb vagy utóbb mindenki megtörik lelkileg. Személyes kedvencem például a harmadik évad 4. részének zárójelenete, ahol Rick egyszerűen nem képes megbírkózni egy közeli családtag elvesztésével, és hisztérikusan, magáról megfeledkezve, bömbölve mint egy csecsemő fekszik le a földre sírni, nem túlzok ha azt mondom libabőrös lettem a jelenettől. Ahogy a karakterek változnak, úgy változik velük a világ összképe is. Eleinte túlélőink legfőbb célja hogy valamiféle választ, segítséget, katonai bázist, evakuációs központot, esetleg gyógymódot találjanak, közben segítsenek a túlélőkön ahogy erejükből telik, a harmadik évadra azonban ez teljesen megszűnik, és kedvenceink hidegvérű gyilkosokká válnak, akik bárkit megölnek egy baltával ha a családdá kovácsolódott csoport tagjának biztonságát fenyegeti, az élőhalottakkal telített világ pedig nem több puszta háttérzajnál, amivel együtt kell élni.
Lehetne még fényezni és magasztalni a sorozatot, de "spoilermentes" értékelőmet inkább zárom is annak reményében hogy aki még nem látta, az talán nekiveselkedik a sorozatok egyik legújabb királyának, garantáltan nem fog csalódni, amit az egészen pazar 8.8-as imdb pontozás is előrevetít, amivel a The Walking Dead a legnagyobb internetes filmadatbázis legmagasabbra értékelt zombis produkciója a filmeket és sorozatokat is figyelembe véve.
