Előtörténet, magyarázat, bevezetés az nincs. És a legérdekesebb, hogy amint feltűnik az első kannibál koporsószökevény, már nem is hiányolod őket. Egyszerűen csak követed az eseményeket a szemeddel, és a végén a stáblistát bámulva ráébredsz, hogy csak film volt az egész. Jó persze ez kicsit túlzás, de az ember már csak így emlékszik vissza gyermeteg fejjel gyerekkora egyik legfélelmetesebb másfél órájára. Akkoriban még a jó öreg VHS szörnyetegek tekertek a tévé alatt, ha pedig a tékából egy ilyen remekműt hoztál ki a közös filmezésre, akkor az egy olyan szeánsznak számított ahol a behúzott függöny és a teljes sötétség alapkellék.
Nagyon kevés film van, ahol a totyogó élőhalottak valóban életveszélyesnek tűnnek még képernyőn keresztül is, és ebben azt hiszem a legjobb a jelenleg górcső alá vett klasszikusunk. Hiába hatalmas nyílt terület, jó fényviszonyok, mégis szaladni kell, mert ezek a lények elpusztíthatatlanok és halálosak. Ezt az első perctől kezdve el is hisszük. George Romero napjainkra már úgy tűnhet hogy kicsit kijött a gyakorlatból, de ebben a filmben mindent pontosan eltalált.
A temetőben vizitelve Barbara főhősnőnk kénytelen rádöbbenni, hogy élőhalottakkal van körbevéve, de a pánik közepette még sikerül eljutnia egy elhagyottnak tűnő házba a temető mellett, ahol még néhány túlélő is csatlakozik hozzájuk, eltérő történettel. Kezdenek szivárogni az információk arról, hogy mi is történik, ahogy pedig megy le a nap, egyre jobban elözönlik a környéket az élőhalottak, míg nem kezdetét veszi a kimerítő harc a túlélésért. A leges legnagyobb sablon, amivel a zombigyárak dolgoznak, de ez itt tökéletes. Félsz, rettegsz, és aggódsz a többiekért, akik maguk is sokkos állapotban próbálják minél tovább kint tartani a szörnyetegeket a házból, amikor pedig erre már esély sincs, visszavonulnak a pincébe, ahol újabb meglepetések várják őket. Megkapjuk a szokásos karaktereket, a hősalakot, a bunkó seggfejet, a beteg kislányt, ésatöbbi. Mindegyiküknek jól kialakított helye, kulcsfontosságú szerepe az élőhalottak éjszakáján.
Mondanám, hogy aki szereti a zombis/horror, vagy úgy egyáltalán a filmeket, az bátran üljön neki, de ezt nem mondom. Ehelyett inkább úgy fogalmaznék, hogy aki szeret szórakozni, az bátran üljön neki.
